Flopi igazi tudós. Újabban tudományos kutatásokkal foglalkozik, illetve foglalkoztat engem. Elsőként elmélyült a pszichológia rejtelmeiben. Most már tudja, hogy ha én jövök, akkor ott van esély némi kajaszerzésre, úgyhogy ahogy megjelenik, felágaskodik (már a lehetőségeihez képest), körbeszaglássza a ketrec tetejét, jelezvén, hogy arra vár, hogy onnan majd érkezik valami. Ha nem érkezik semmi, akkor pedig kidugja kis orrát a ketrec rácsán és kitartóan szuszog felém - "Na mi lesz, adjál már valamit!"
Persze többnyire nem kap semmit, mert így is testtömegének felét képes eltüntetni egy ültő helyében, ami garantált elhízáshoz vezet. Ilyenkor duzzogva legubbaszt közvetlenül a rácsok mellé és vörös szemének megvető pillantásaival revolverez - egész addig, míg meg nem unom és el nem takarom magam elől a tankönyvvel.
A nyúlnak vérét vesszük
Lassan elmélyülünk a nyúl-anatómiában is. Az még mindig rejtély, hogy Flopi melyik nemet erősíti - ha csak közelíteni mersz a lábához, akkorát rúg beléd, hogy leszakad az ujjad - viszont a tegnapi nap folyamán nem kevesebb, mint öt jól fejlett kullancs került eltávolításra - egyikük az orra hegyéről. Ez is azt a teóriát támasztja alá, hogy Flopi legutóbbi munkahelyén húsvéti nyúlként dolgozott és már jó ideje munkanélküliként csövezett a közeli erdőkben.
Persze kullancsokat kiszedni nem olyan egyszerű, pláne, ha akkorák, mint egy-egy dinnye, gazdájuk pedig hisztérikusan rángatózni kezd, ha kullancs-csipesszel közelítenek felé. Pedig muszáj, mert az elsőt kézzel szedtem ki, aminek az lett a következménye, hogy a drága vérszívó potroha kidurrant, kezemet és Flopi homlokát is beterítve tartalmával. De legalább tudjuk, hogy a nyúl vére sötétebb, mint az emberé.
Piszkos munkák: régészet
Tegnap este Flopi ásatásokba kezdett, ami nem kecsegtetett túl komoly eredménnyel, tekintvén, hogy maximum öt centi mélyen tud leásni, de ez őt nem zavarta. Az egésszel mindössze annyi probléma volt, hogy az összegabalyodott fűszálak útban voltak, úgyhogy hatalmas cibálásba kezdett, aminek az lett a vége, hogy legnagyobb megdöbbenésünkre egyben sikerült felemelnie a fél almot - hogy aztán a következő pillanatban az egész kártyavárként omoljon a nyakába. És természetesen már nem csak fű és nedvszívó labdacsok hullottak alá...
Úgyhogy holnap alomcsere! Már csak azért is, mert, mint minden tudósnak, neki is van egy idióta hobbija - csak éppen ez nehezen tűri a nyomdafestéket. Mivel nyulunk roppant falánk, előszeretettel zabál fel mindent anélkül, hogy tisztességgel megrágná. Ezzel eddig semmi gond nincs, a tehenek is szoktak kérődzni, a nyulaknak viszont nincs bendője. Márpedig ő szereti másodszor is megrágni a kaját. És meg is teszi az egyetlen szóba jöhető módon... Úgy néz ki, mintha dohányt rágna.... Fujj!
Inkább ma este lesz alomcsere!
