Floppy-watch

Flopi igazi tudós. Újabban tudományos kutatásokkal foglalkozik, illetve foglalkoztat engem. Elsőként elmélyült a pszichológia rejtelmeiben. Most már tudja, hogy ha én jövök, akkor ott van esély némi kajaszerzésre, úgyhogy ahogy megjelenik, felágaskodik (már a lehetőségeihez képest), körbeszaglássza a ketrec tetejét, jelezvén, hogy arra vár, hogy onnan majd érkezik valami. Ha nem érkezik semmi, akkor pedig kidugja kis orrát a ketrec rácsán és kitartóan szuszog felém - "Na mi lesz, adjál már valamit!"

Persze többnyire nem kap semmit, mert így is testtömegének felét képes eltüntetni egy ültő helyében, ami garantált elhízáshoz vezet. Ilyenkor duzzogva legubbaszt közvetlenül a rácsok mellé és vörös szemének megvető pillantásaival revolverez - egész addig, míg meg nem unom és el nem takarom magam elől a tankönyvvel.

A nyúlnak vérét vesszük

Lassan elmélyülünk a nyúl-anatómiában is. Az még mindig rejtély, hogy Flopi melyik nemet erősíti - ha csak közelíteni mersz a lábához, akkorát rúg beléd, hogy leszakad az ujjad - viszont a tegnapi nap folyamán nem kevesebb, mint öt jól fejlett kullancs került eltávolításra - egyikük az orra hegyéről. Ez is azt a teóriát támasztja alá, hogy Flopi legutóbbi munkahelyén húsvéti nyúlként dolgozott és már jó ideje munkanélküliként csövezett a közeli erdőkben.

Persze kullancsokat kiszedni nem olyan egyszerű, pláne, ha akkorák, mint egy-egy dinnye, gazdájuk pedig hisztérikusan rángatózni kezd, ha kullancs-csipesszel közelítenek felé. Pedig muszáj, mert az elsőt kézzel szedtem ki, aminek az lett a következménye, hogy a drága vérszívó potroha kidurrant, kezemet és Flopi homlokát is beterítve tartalmával. De legalább tudjuk, hogy a nyúl vére sötétebb, mint az emberé.

Piszkos munkák: régészet

Tegnap este Flopi ásatásokba kezdett, ami nem kecsegtetett túl komoly eredménnyel, tekintvén, hogy maximum öt centi mélyen tud leásni, de ez őt nem zavarta. Az egésszel mindössze annyi probléma volt, hogy az összegabalyodott fűszálak útban voltak, úgyhogy hatalmas cibálásba kezdett, aminek az lett a vége, hogy legnagyobb megdöbbenésünkre egyben sikerült felemelnie a fél almot - hogy aztán a következő pillanatban az egész kártyavárként omoljon a nyakába. És természetesen már nem csak fű és nedvszívó labdacsok hullottak alá...

Úgyhogy holnap alomcsere! Már csak azért is, mert, mint minden tudósnak, neki is van egy idióta hobbija - csak éppen ez nehezen tűri a nyomdafestéket. Mivel nyulunk roppant falánk, előszeretettel zabál fel mindent anélkül, hogy tisztességgel megrágná. Ezzel eddig semmi gond nincs, a tehenek is szoktak kérődzni, a nyulaknak viszont nincs bendője. Márpedig ő szereti másodszor is megrágni a kaját. És meg is teszi az egyetlen szóba jöhető módon... Úgy néz ki, mintha dohányt rágna.... Fujj!

Inkább ma este lesz alomcsere!

A Múzeumok Éjszakája mindig maradandó élmény, még akkor is, ha az ember egyetlen múzeumot sem néz meg, hanem pizzát eszik a Hármashatár-hegyen. Pláne, ha utána, ahogy a Fabiával gurulsz le a hegyről, egy Lada Niva helyett egy fehér házinyúl érkezik a jobbkezes utcából...

Vadászat a Vörös Októberre Fehér Nyúlra

Flopi (eredeti nevén Floppy Disk the 3,5th of Winchester, barátainak és üzletfeleinek csak Flopi) teljes lélek nyugalommal kanyarodott be előttünk a keresztutcából, mindannyiunk legnagyobb megrökönyödésére. Mivel szívünk mélyén mindannyian lelkes állatvédők vagyunk, ráadásul én túl nagy dózist kaptam az utóbbi időben környezetvédelemből, nem volt nehéz rávenni kis társaságunkat, hogy megálljunk, és megmentsük a szerencsétlen nyulat elkerülhetetlen végzetétől - hogy három méter hosszan szétterítse az aszfalton valamelyik meggondolatlan autós.

Persze elméletben sokkal egyszerűbb volt az ügy, mint a gyakorlatban. Főleg, mikor Flopi rájött, hogy a Fabia jobb első kerekénél nem csak, hogy nem férünk hozzá, de ráadásul a motor is kellemes meleget ad! Az, hogy emiatt gyakorlatilag lehetetlen volt az utcán közlekedni, teljesen hidegen hagyta. Végül az lett a veszte, hogy a "nagyobb jobb" elvét követve áttette székhelyét egy parkoló kisbusz alá, így viszont már nem volt nehéz bekeríteni. Miután egy kíváncsi macska is csatlakozott a vadászathoz - ő ugyanis befért a busz alá - sikeresen elkaptuk és gyorsan a kocsiba rámoltuk őkelmét, amit ő duzzogva tudomásul vett. De hogy mégse legyen teljes az örömünk, az újdonsült fogoly bosszúból bő vízjelével látta el a gumiszőnyeget, kellemes aromával töltve meg az egész utasteret.

Csak később jöttünk rá, hogy komoly hibát vétettünk, mert, amint arra Kristóf roppant éles elmével rámutatott, nem elfogni, hanem követni kellett volna Őkelmét, hátha elvezet minket is Csodaországba.

A zöldséges (akinél nincs répa) hozzájárulásával Flopi csendben átvészelte az utat míg haza nem értünk hozzánk. Azért - biztos, ami biztos alapon - még jól meghempergőzött saját vizében, mielőtt megérkeztünk. "Ha már meg akartok enni, akkor rossz szájízzel tegyétek" - gondolhatta.

Itthon aztán gyorsan került neki cipős doboz, amibe természetesen nem fért bele, úgyhogy Barbie, Ken és társaik kénytelenek voltak kiköltözni kellemes műanyag dobozukból, átadván a helyet a rabosított nyúlnak, aki ráadásul fekhely gyanánt kénytelen volt reklámújságokkal beérni. Ádám pedig autót takaríthatott az éjszakában.

Flopi még az éjszaka során megismerkedhetett Nemezisével, aki azonnal élve boncolást, vagy pálinkával leitatást ajánlott neki, mint választható halálnemek. Alternatívaként felajánlotta, hogy kiteszi az erdőben. "Vagy megtanul túlélni, vagy nem." Ez utóbbi lehetőség azonban hamar elutasításra került, hiszen már csak piros koncentrikus köröket kellett volna festeni Flopira, hogy még könnyebb célpont legyen a nyári erdőben. Az érintettet viszont úgy tűnt, nem viselte meg különösebben a fenyegetés. Bevágott egy fél gerezd almát, majd a lehetőségekhez képest elvackolta magát és már húzta is a nyúlbőrt.

Ingatlanpanama

A család alapvetően pozitívan fogadta az új jövevényt, leszámítva Jóatyámat, aki óvatlan módon úgy próbálta kicserélni a reggelre már meglehetősen szagló "almot", hogy közben a nyulat az ölében tartotta. Flopi pedig nem szereti, ha ölbe fogják, ezt a maga nedves, ámde hatékony módján ki is nyilvánította - engem ekkor keltettek fel...

Szerencsére mindketten megúsztuk a dolgot lefejezés nélkül, úgyhogy Flopi bekapcsolódhatott az ingatlanbizniszbe. Máris két lakóingatlannal rendelkezik, és egyik után sem fizetett adót! Korábbi lakását, melyből immár végleges kilakoltatásra került Barbie és családja, mint nyaralót azokra az időkre tartogatja, mikor a másikon felújítási munkálatokat (gy.k.: alomcsere) kell végezni. Ez utóbbi lakhelyet keresztanyámtól kapta, tisztességes alom is került ugyanazon forrásból, úgyhogy teljes az összkomfort. Aki nem hiszi, nézze meg maga:

Egy réteg nedvszívó alom, egy vastag réteg fű, egy kis tál víz és egy marék lóhere - ennyi kell egy boldog nyuszi lakásához. Alighanem Flopi is tudta ezt, mert a nagy ingatlanpanama örömére  betermelt két marék lóherét, felzabálta az almul szolgáló fű felét, betolt egy fél sárgarépát, valamint felfalt egy fél oldal Magyar Nemzetet. Utóbbihoz úgy jutott, hogy kifogytunk a reklámújságokból, így azzal béleltük ki a nyaralót. Végül is nem panaszkodhatunk, mert bebizonyosodott, hogy Flopi hallatlanul intelligens: szó szerint falja a szépirodalmat (épp egy kultúrcikket majszolt el), viszont rá sem hederít a szennylapokra.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a művelt, ámde roppant falánk Flopi a nap hátra lévő részét a ketrec teljes hosszában kinyújtózva darab rongyként elnyúlva töltötte el, szelek erőteljes gyötrelmeitől kísérve. Napnyugtára újra felélénkült, és azóta folyamatosan kaját követel magának. De nincs több lóhere holnap reggelig!

És akkor a bejegyzés végére jöjjön egy videó Flopi dőzsöléséről! Itt még nem tudta, mi vár rá délután. Nem a videó zajos, ő ropogtatja a répát ilyen lelkesen...